Járok-kelek a világban, most született 11 hónapja a kisbabánk, és egy kérdés egyre inkább foglalkoztat: hol vannak a kispapák? Mert én 11 hónapja rengeteg kismamát látok, rengeteg kismamának szóló cikkel, bloggal találkozom, rengeteg kismamának szóló reklámot, óriásplakátot, felhívást, programot találok, de kispapáknak szóló dolgokkal még nem nagyon találkoztam.

Egy frissen apává lett férfi szemszögéből elég elszomorító tehát a helyzet.

Mert én igenis kispapának tartom magam. A feleségem kismama, 11 hónapos a babánk és én meg kispapa vagyok. De nem olyan, amit a társadalom és a média diktálna.

Így: 

-nem veszek el a bababoltban mobiltelefonnal a fülemen bolyongva, mert nem ismerem fel a pelenkákat/bébiételeket. Én nem döntöm fel a cumispolcot, amikor keresem a babának valót  - ahogy a mi babánk ugyan nem is cumizik, de már adtam tanácsot tanácstalan kismamának a bababoltban, hogy milyen cumisüveget válasszon :)

-nem zavarodom össze, ha véletlenül vagy szándékosan egyedül maradok a babával, mert a páromnak éppen dolga akad;

-nem zárkózom el az elől, ha a babát tisztába kell tenni, fel kell öltöztetni, ki kell orrszívó-porszívózni a kis nóziját ha náthás;

-nem esem kétségbe, ha választanom kell aközött, hogy a haverokkal menjek el egy légbőlkapott ötlet nyomán sörözni vagy otthon maradjak a nap folyamán elfáradt feleségemmel és babámmal: egyértelműen otthon maradok;

-nem lóg még a fülemről is egy táska aminek nem ismerem a tartalmát ha a babával sétálni kell mennem;

-nem osztozom férfitársaim szexista felvetéseiben, ha másik (kisgyermekes) férfival találkozom;

- szívesen megyek el más kisgyermekesekkel találkozni a párommal

-számomra továbbra is feleségem a leggyönyörűbb és legokosabb nő a világon, nem érdekelnek a fiatalabb, ráérősebb csajok, csak azért mert a gyermekem anyja épp a babánkkal van elfoglalva.

Igaz, hogy mielőtt megszületett a kisbabánk, én is úgy gondoltam és alkudoztam feleségemmel, hogy csak pelenkáznom ne kelljen, mert ez volt számomra a fő mumus, ami a sok felém áradó negatív információ közül a legszörnyűbbnek tűnt. Konkrétan volt olyan ismerősöm, aki három gyerekkel azt mondta nekem, hogy ne aggódjak ezen, a három gyereket ő egyszer sem pelenkázta. Na hát nem lett igaza, semmi rossz nincs a pelenkázásban, sőt sokszor úgy érzem, hogy a kötődés lehetséges további elmélyítésének is egy eszköze ez a "szeánsz" :)

A fentiekben megfogalmazott negatív sztereotípiákat nyugodtan lehetne egy teljesség igénye nélküli felsorolásnak venni arról, hogy szerintem mi az ami túlnyomó többségben árad a médián keresztül a kispapákról. Kvázi sugallják, hogy a kispapa béna, tehetetlen, lusta, szerencsétlen, nem tud és nem is akarja tudni. Tudom, hogy ezek a média szemszögéből jól elsüthető, népszerű és könnyen emészthető poénok, de szerintem ha lennének olyan megjelenések is amik ennek az ellenkezőjét mutatják, akkor sok férfi nem tartaná magát eredendően is képtelennek arra, hogy házimunkát végezzen, ne adj Isten a babához hozzá merjen nyúlni.

Pl. miért ne lehetne pelenkát reklámozni úgy, hogy apuka pelenkázza a babát? Vagy bébiételt? Persze ne úgy, hogy közben fölrobban a lakás a szerencsétlenkedő kispapától, hanem ugyanolyan idilli helyzetekben, ahogy a kismamákat szokás mutatni. Szerintem tehát a médián keresztül igenis sok mindent lehetne tenni annak érdekében, hogy a férfi a családnál - a szoptatáson kívül :) - bármit meg tudjon tenni a baba gondozásával.

De addig is, amíg a médiából nem jön több pozitív üzenet a kispapák felé, a youtube például  tele van oktató videókkal: hogyan kell babát fürdetni, hogyan kell babát tisztába tenni, öltöztetni. Én ezeket megnéztem mielőtt megszületett a babánk és nagyon hasznos volt, hogy egyből tudtam, hogy hogyan kell a babával bánni, amikor hazavittük a kórházból. Voltak is ám csodálkozó rokonok, hogy "te hozzá mersz nyúlni a babához?"

De addíg is, amíg a média változtat a kispapák bemutatásán, (ami szerintem sose fog bekövetkezni), jó lenne, ha az amúgy is egész életükben a babákra kondícionált :) kismamák megfognák a leendő kispapa kezét és rászánnának jópár órát, hogy együtt megnézzék az oktatófilmeket, mielőtt megszületik a baba; sok későbbi kellemetlenségtől kímélhetnék meg magukat. Gondoljunk bele, a kispapáknak mennyivel könnyebb általában az autóvezetés mint a nőknek, mivel mi meg erre lettünk pici korunk óta kondícionálva. :) Mégis meg tudnak tanulni a nők vezetni, mert azt oktatják. A babázást viszont nem ...

Nálatok a kispapának mi az a dolog amit nem tud vagy nem hajlandó elvégezni és milyen lehetséges magyarázat van erre?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.